Csak pozitívan…

#covidnapló3

2020.10.06 Közeli kórház sürgősségi osztály, a teszt eredményét várjuk. Sürgősségi, így nem mehet be rokon, de étkezést se biztosítanak. Egész nap a sürgősségin vár anyu.

2 órát vártunk a Covidos mentőre, addig megfürdettem anyut. Vidékről érkezett, 150 km-ről… Azon a napon ott megállt az idő. Mintha minden belassult volna. Állunk még egy darabig nézve a távolodó mentőt, ami elviszi anyut. Szürreális volt az egész, mint egy B kategóriás katasztrófa filmben.

2020.10.07 Belgyógyászatra kerül fel hajnalban anyu. Nagyon várjuk a teszt eredményét. Jön egy, de csak szám van rajta. Ez most mi? Negatív? Pozitív? Orvost nem érünk el. Utána olvasunk. Ez egy szerológiai teszt. Igen, rémlik valami, hogy Olaszországban minden iskolást ezzel tesztelnek! Ott egy eredmény, tehát… közben megjön a másik is: pcr orr-garat pozitív.

Elérünk egy orvost, mi van most, hogyan tovább. Nem mondd jókat, anyunak nem mondjuk el. Szerencsére sokat kérdezek, ha már egyszer elkapunk valakit. Kiderül, hogy az értékek szerint kb. 2-3 hete fertőződött meg… A Balesetiben – mondjuk egyszerre… és elkezd forogni a világ.

Sms a tanároknak, hogy adják ki a gyerekeket. Hazahozzuk őket. Viszonylag gyorsan reagálunk, de hirtelen nem tudjuk hova kapjunk, annyi gondolat cikázik bennünk.

Konkrétan eláll az élet körülöttünk. Telefonok munkába, szólni mindenkinek aki épp tényleg fontos anyagot vár, minden meetinget lemondani, mindenhova jelezni, nem vagyunk most pár napig. Mindenki csak kicsit kér még, csak ezt küldjük, csak arra válaszoljunk. Nem értik, hogy se erőnk se agyunk nincs rá. Kérdezik, mi történt, de nem tudunk mit mondani.

3 hete kapta el. Azóta éltünk itt vele, kesztyűben befutok a szobába és minden kidobhatót bezsákolok. A kekszet, amit tegnap együtt ettünk… ma kesztyűben dobom ki.

Nagyon aggódunk anyuért, őszintén hittük, hogy sima fekvős tüdőgyulladás, kap antibiotikumot és hazaengedik. Hallottuk, rémlik, hogy hallottuk, hogy a covid milyen durva rombolást végez a tüdőben. Még valami covidos CT felvételek is rémlenek a tüdőről… Nagyon aggódunk anyuért, olyan kedvtelen volt amikor elengedtük és annyira nem akart kórházba menni.

Ismerősök segítségével ózongenerátort hozunk és kifertőtlenítjük a szobát, a folyosót, az összes szobát… A székletben marad meg legtovább a vírus, akár 28 nap is, már ezt is tudjuk, 100x súrolom át, kesztyűben, fertőtlenítővel is.

Telefonálunk mindenfelé: az előző napok háziorvosainak, a gyerekek háziorvosának. Covid vonalnak is. Nem kerülünk karanténba, mert nincsenek tüneteink. Nem számítunk kontaktszemélynek!
Nem fognak tesztelni bennünket amíg nincsenek tüneteink. Hazudjunk? 1 hetet mondanak most az eredményre. Addig nem bírom ki…

Jártunk iskolába, óvodába, munkahelyre, munkaügyben… 2 napja még 85 éves ismerőssel találkoztam. Azelőtt a gyerekeim a szomszédokkal buliztak. Kiket fertőztünk meg? Azok kiket fertőztek tovább? 1 hét mire megjön az eredmény. Biztos nem gyorsabb? „Akiket múlt hétfőn teszteltek a dokink praxisában, még azok sem kapták meg, pedig szerda van”.
Azonnal foglalunk időpontot magán tesztlaborba. 100 ezer forint ötünknek, másnap reggelre találunk időpontot.

Szólunk? Ne szóljunk senkinek? Hiszen ha negatívak vagyunk feleslegesen pánikoltatunk be több teljes osztályt… de azért szólunk azoknak, akik anyuval találkoztak, vagy hosszabb időt töltöttek nálunk az elmúlt napokban… írunk nekik, mindenki másként reagál, nem sokan vannak.

Másnap megtudjuk, negatívok vagyunk mindannyian, mivel nincs tünetünk, nem kell karanténba vonulnunk. Nem értjük, azt sem, hogy lehetünk negatívak, hiszen az utolsó két nap anyu fürdetése, öltöztetése alatt kb. csaknem a számba köhögött. A gyerekek meséltek neki, mellé fekve, hozzábújva. De azt sem értjük, hogy miért nem kell karantén, hiszen ha anyu itt volt velük és napokig életképes a vírus a tárgyakon is, akkor most is szórhatjuk. Gyerekorvos hív, maradjunk otthon 10 napig.

Mivel nem tudjuk, hogy mit hordozunk milyen holminkon, 14 napra önkéntes karanténba vonulunk. Kicsit bennünk van, hogy mégiscsak valahol regisztráltak bennünket a rendszerbe. Ismerősünk is úgy kapott büntetést, hogy nem tudta, hogy karanténba kellene lennie, senki nem értesítette.
Senki nem jelentkezik, így csak egyetlen egy helyre megy ki a férjem: ha anyu kér valamit. Azt is éjjel, háztól- épület bejáratig.

Anyuval telefonon beszélünk, dokit nehezen érjük el.

folyt köv.