A testvérek közti féltékenység életkortól függő mértékben a legtöbb többgyermekes családban jelen van. Mit tehetünk mi, szülők, hogy ez a rivalizálás alábbhagyjon?
Örök félelmünk, hogy egy újabb kis jövevény felborítja a családi békét és ez a béke testvérek közti versengésbe fordul át. Gyakran előfordul, mondhatjuk természetes jelenség, de ha kóros mértékűvé válik, akkor rengeteg szorongást, civakodást, egy életen át tartó rossz testvéri kapcsolatot eredményezhet.
Mikor kezdődik?
Miután kiderül, hogy újabb tagja lesz a családnak és ez a nagyobb testvér/ek tudomására jut, már elkezdődhet a féltékenykedés a még meg sem született gyermek irányában. Persze életkor függő, egy kisebb, 1 év alatti gyermek még kevésbé veszi észre vagy érzékeli tudatosan azt, hogy már nem minden figyelem az övé. Nagyobb gyermek esetében viszont, aki megszokta, hogy ő a gyermek a családban, anya és apa csak vele törődik, hamar kiütközik, ha úgy érzi, hogy már nem minden róla szól, esetleg szóvá is teszi, hogy nem szeretne kistestvért vagy nem adja oda neki az ágyát, játékait.
Mit tegyünk?
Ez örök dilemma és megoldatlan kérdés, hiszen a testvéri féltékenység alapvetően az emberi természetből fakad. Talán a leghelyesebb, ha a nagyobb testvérrel beszélgetünk a „dologról”. Persze gyermekkorban nem léteznek még észérvek, nem mondhatjuk azt, hogy a kistesónak nagyobb figyelemre van szüksége, jobban kell őt óvni. Próbáljuk meg belevonni a nagy testvért az előkészületekbe. Beszéljük meg vele, hogy ő a nővér vagy bátyó, akire a kistesónak nagy szüksége lesz, tegyük számára fontossá a feladatot. Engedjük meg neki, hogy ő legyen a példakép, ahogy neki apu vagy anyu. Arra is figyeljünk, hogy ne egyik percről a másikra fordítsunk nagyobb figyelmet a születendő kicsire, mindig foglalkozzunk a nagyobbacskákkal is.
Később, ha már a baba megszületett, akkor természetes, hogy több figyelem jut neki, ezt nehéz megértetni egy olyan gyermekkel, aki eddig minden odafigyelést megkapott. Legalább az egyik szülő legyen vele, amennyit csak tud. Ebben az időszakban fordul leggyakrabban elő, hogy az eddig jól viselkedő gyermekünk kifordul önmagából, csínyeket követ el, agresszívvé válhat, gyakran kezelhetetlenné. Ez mind annak a jele, hogy érzékeli a bekövetkezet változásokat és az általa ismert módokon próbálja visszakapni az odafigyelést.
Fontos, hogy egyformán szeressük gyermekeinket. Ez alapvető, gondolnánk, de az esetek nagy részében, a gyermekek szempontjából valamelyik fél többet kap, mint a másik. Nem lehetünk 100%-ig igazságosak.
Ha az életkori sajátosságok lehetővé teszik, akkor kezeljük gyermekeinket egy kis csapatként, igyekezzünk olyan játékokat találni, melynek mindketten a részesei lehetnek, dicsérjük őket egyformán. Ne csorbítsuk nagyobb gyermekünk eddigi „előjogait”, tudassuk vele, hogy ő ugyanaz marad számunkra mindig. Ez a fajta féltékenység olyan 5-6 éves korban alábbhagy, amennyiben a gyermekeink észlelik, hogy tesóként ugyanazt a figyelmet, törődést kapják!
Ritkán, de előfordul, hogy a féltékenykedő gyermek agresszív módon próbálja visszakapni szülei odafigyelését, akár úgy is, hogy a kistesót bántja, belemar, megüti, elveszi a játékait. Ha kórossá válik ez a dolog, menjünk el vele egy gyermek-pszichológushoz vagy gondoljuk át, hogy mi mit tehetnénk a helyzet enyhítése érdekében. Ne büntessünk ilyenkor, mert később a féltékeny testvér ezért is a kisebbet fogja okolni.
Fordítva is előfordul a féltékenység?
Előfordulhat, hogy az elsőszülött a család szemefénye, minden kényeztetést, lehetőséget ő kap. Egy idő után már ő is természetesnek veszi, hogy a kisebb tesók csak másodhegedűsök a családban. A fiatalabb testvérek pedig frusztrálttá válhatnak az állandó háttérbe kerüléstől. Gyakran mindent megtesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet, olykor rossz, hajmeresztő vagy akár erőszakos dolgot is. Ez későbbi életükre is kihathat. Ez a verzió általában a rosszabb, mert valóban ok van a féltékenységre, amiről főleg a szülők tehetnek! Ne hasonlítgassuk a tesókat egymáshoz, próbáljuk egyformán megadni nekik a lehetőségeket, engedjük meg nekik, hogy kis terelgetéssel önmaguk találják meg a saját tehetségüket.
Szülői féltékenység:
Egy születendő gyermek nem csak a testvéri kapcsolatban okozhat változást, de a szülők egymás közti viszonyában is. Az apa féltékeny lehet a kicsire, ha párja nem tud elegendő idő szakítani rá, vagy az anya is, ha az apa például a lányát mindenekfelett isteníti. Ezt mindenképpen meg kell beszélni, tudnunk kell, hogy nem lesz annyi időnk egymásra, de ne hibáztassuk egymást ezért!
A féltékenység sok formát ölthet, de egy összetartó, kiegyensúlyozott család könnyen talál rá módot, hogy a „tüneteket” enyhítse úgy, hogy később se legyenek ellentétek, belső frusztrációk. Ha gyermekeink igazi jó tesók, akkor rengeteg örömünk lesz a későbbiekben!