#travelandkids #Zanzibar1
Nagyon-nagyon szürreális, ambivalens helyzeteket tud hozni az élet. Tavaly vettünk egy nagy levegőt és megléptünk egy kalandot. Világgá mentünk a szó szoros értelmében. Úgy ahogy ezt egy 3 éves gondolja. Ki a világból, a hétköznapok malmából. Világgá mentünk.
2019. 11. 01 – napra pontosan egy éve ma értünk haza és elképesztő boldogok, kipihentek voltunk, feltöltve energiával.
Akkor még nem tudtuk, hogy jön a Covid. Akkor még nem tudtunk, hogy az egész világot lezárják hónapokon belül, Ázsiával kezdve a sort. Azt meg végképp nem, hogy ez valószínű évekig így is maradhat.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elindultunk és hogy vittük az anyukámat – aki addig nem látta a tengert (óceánt meg pláne nem). Tavaly az októberi 3 hetes út alatt a földi paradicsomban jártunk.
Az élet iszonyat morbid tud lenni. Idén októberben bennünket is érintett a Covid. Anyu tünetek nélkül, egyik napról a másikra került kétoldali súlyos tüdőgyulladással az intenzív osztályra és sokáig rezgett a léc, de megcsinálta! Az én nagyon bátor, kitartó, harcos anyukám lenyomta a vírust. Bár még most is a kórházban van és 24 órán át oxigénre szorul, de elmondhatjuk, hogy a második szülinapját kapta az élettől.
Pontosan azt az időt tölti kórházban, amit tavaly a mennyországban. Gondolkodtam, hogy mivel tudnánk egy picit feltölteni. Csaknem 1 hónapja harcol és pont most a végén nem szabad ellazulni. Ki kell bírni még picit!
Anyu, figyelj! Úgy gondoltuk, hogy összerakjuk végre a nyaralás dokumentációját. Idő hiányában nem erősségünk a fotók és videók rendszerezése, de nagyon jó inspiráció ez. Nem mondjuk, hogy végig visszük, de elkezdjük. Miattad! Neked írjuk ezeket a sorokat, neked, hogy emlékezz, hogy új erőre kapj belőle, hogy legyen kedved teljesen talpra állni, mert annyi csoda van még a világon, ami ránk vár! Kapjunk ebből újra erőre, mert ez már a miénk! A jókedvünket elvehetik, az élményeinket soha.
De kezdjük az elején!
Tavaly mások szerint felelőtlen döntést hoztunk. Szerintünk meg életünk legjobbját. Konkrétan az összes pénzünket elutaztuk. (a frissen örököltet, az évek alatt megspóroltat, a 40. születésnapunkra kapottat).
Hallottunk pár jó tanácsot (meg rosszat is). Meghallgattuk, hogy minek viszünk gyereket, úgy sem emlékeznek rá, hogy milyen nehéz lesz nekik a repülő út és amúgy is felesleges pénzkidobás. Nem mintha egy pillanatig is akartunk volna nélkülük menni, de nem is lett volna hova tenni őket 🙂 Hiszen vittük anyut és anyóst is! Megértettük a családapa, biztonsági játékos ismerősök aggodalmait is, de… elképzelni sem tudtunk jobb ötletet akkor, ott, minthogy elinduljunk.
Megérte, mert olyan lendületet kapott a kapcsolatunk, a családunk, az életcéljaink, hogy azóta is abból a lendületből élünk.
Megérte, mert minden nap szóba kerül, a gyerekek is felvidulnak tőle, sokkal nyitottabbak lettek és tényleg varázsországban jártunk.
Megérte, mert akkor már tudtuk, hogy ezt így azért minden évben nem fogjuk megcsinálni. És akkor még nem is sejtettük, hogy ha akarnánk, se tudnánk egy év múlva megismételni. Tavaly ilyenkor, amikor még Kínában is csak az első vírusok mutálódtak valamelyik vadon élő állatban.
Az utazás 3 hete alatt szigorú közösségi média megvonást rendeltünk el magunknak, töröltünk minden community oldalt, chatet. Fura volt, egy napig itthon próbáltuk… ott már eszünkbe se jutott.
Anyu emlékszel milyen jó volt? Megírjuk, összerakjuk, hogy feltöltődj!
